Elgörbítettük az egyenest

A cikkben az általunk használt szaktanácsadó program alapjaival ismerkedhet meg

Magyarországon az első korszerűnek mondható szaktanácsadási rendszer a MÉM NAK és a Szakbizottságok által kidolgozott új műtrágyázási irányelvek voltak („Fehér”, „Kék” és „Zöld füzetek”). A rendszer figyelembe vette a talaj tápanyag-ellátottságát és a termesztett növények igényéhez igazodva, kidolgozta a kultúrák fajlagos műtrágyaigényét. Megteremtette az alapját a szakszerű tápanyag-utánpótlásnak. A műtrágyaszükséglet meghatározását a következő 7 lépésben javasolta:
1. A tábla termőhelyi besorolása
2. Termésszint megtervezése
3. A talajvizsgálat alapján a tábla tápanyag-ellátottság besorolása
4. A termőhely, a tápanyag-ellátottság alapján, a fajlagos műtrágyaigény kikeresése, az adott növényre
5. Tervezett termés műtrágyaszükségletének kiszámítása (tápelemenként, hatóanyagban)
Műtrágyaszükséglet (kg/ha)= Tervezett termés (t/ha) x Fajlagos műtrágyaigény (kg/t)
6. A kiszámított műtrágyaszükséglet módosítása
(elővetemény hatása, szervestrágyázás hatása, öntözés hatása, talaj káros kémiai
tulajdonságainak hatása)
7. Műtrágyázás idejének és módjának meghatározása

Tudomásunk szerint a jelenlegi hazai szakértői rendszerek is alapvetően a MÉM NAK szellemiségére támaszkodnak és hasonló elvek alapján számítják ki a műtrágyaszükségletet.
A növekvő terméssel, lineárisan növelik a kiszámított műtrágyaszükségletet, ami nyilvánvalóan hibás megközelítés. (Például kukorica esetében, csernozjom talajon közepes ellátottságnál:
Műtrágyaszükséglet N (kg/ha)= 5 t/ha termés x 26 kg/t fajlagos műtrágyaigény =130 kg/ha
Műtrágyaszükséglet N (kg/ha)= 10 t/ha termés x 26 kg/t fajlagos műtrágyaigény =260 kg/ha)
A MÉM NAK rendszer hibáit tovább fokozta a kor szemlélete, mely a talajok tápanyagfeltöltését tűzte ki célul és ennek megfelelően dolgozták ki határértékeket, fajlagos műtrágyaigény szorzókat. Az elmúlt 20-30 év alatt a nemesítés és a technológiák fejlődésének köszönhetően a termések egyes kultúráknál megduplázódtak. Az intenzívebb fajták potenciális termőképessége, tápanyag hasznosítása jóval kedvezőbb a korábbi évek fajtáihoz viszonyítva. Mindezek tükrében időszerűvé vált egy korszerű, a fenti hiányosságokat kiküszöbölő új rendszer létrehozása.

Alapelvek

A termés tápelem tartalma, kétségtelenül lineárisan nő a termés mennyiségével. Viszont a termés kinöveléséhez szükséges melléktermékek (gyökérzet, lombozat, stb.) ezt az egyenes összefüggést nem követik, hisz nem lesz kétszer akkora kukorica növényünk a dupla termés esetében!
Az 1. ábra, a termés és a melléktermék növekedésének ütemét illusztrálja. Természetesen, a görbe alakulása kultúránként eltérő lefutású. Külön választva a termés és a kinöveléséhez szükséges melléktermék tápelem tartalmát, hibás megoldás lenne, ha csak a kétféle tápelem tartalmat összeadnánk. Igaz, hogy már ez, nem lineáris összefüggést adna, viszont akkor nem vennénk figyelembe, hogy a melléktermékekből a termés kinövelése során, a tápelemek egy része, átvándorol a termésbe. Az új szemléletű szaktanácsadó rendszer kidolgozásának első lépése tehát ezeknek az összefüggéseknek a kidolgozása volt. Ennek során a meglévő hazai és nemzetközi kutatási, kísérleti és tapasztalati adatok alapján 89 termesztett kultúra nitrogén, foszfor és kálium igényére „görbésítettük” a korábban lineárisnak tekintett összefüggéseket.

A 2. ábrán szemléletesen láthatjuk, hogy a korábban lineárisnak tekintett összefüggés, hogyan változik, ha figyelembe vesszük, a termés és a melléktermék növekedésének ütemét.

A kidolgozott tápanyag-utánpótlási rendszerünkben, a műtrágyaszükséglet meghatározásának lépései, a következőképpen módosulnak:
1. A tábla termőhelyi besorolása
2. Termésszint megtervezése
3. A műtrágyaszükséglet kiszámítása a kidolgozott függvények alapján.
(A program figyelembe veszi a különböző jogszabályi előírásokat a kijuttatható nitrogénadagok megállapításakor.)
4. A talajvizsgálat alapján a tábla tápanyag-ellátottság besorolása. Mivel az elmúlt években több besorolási rendszert is kidolgoztak, a számítógépes programban választani lehet, mely szerint legyen a besorolás, vagy esetleg egyedi kidolgozása és rögzítése is lehetséges.
5. A műtrágyaszükséglet korrigálása a talaj tápanyag-ellátottsága alapján. A hagyományos szaktanácsadói rendszerekkel ellentétben a korrekció folytonosan, a tényleges talajvizsgálati eredmények alapján történik, nem pedig, csak a tápanyag-ellátottsági kategóriák alapján. Ez további pontosítást jelent, ugyanis az egyes ellátottsági kategóriák (igen gyenge, gyenge, közepes, jó, igen jó) egy-egy intervallumot fednek le és az intervallumokon belüli eltéréseket, nem veszik figyelembe a hagyományos rendszerek.
Az 1. táblázatban egy példát láthatunk, mit jelent ez a gyakorlatban.
6. A kiszámított műtrágyaszükségletet módosítjuk. Az elővetemény, szervestrágyázás,
öntözés, talaj káros kémiai tulajdonságainak figyelembe vételével.
7. Műtrágyázás idejének és módjának meghatározása
A hagyományos őszi tavaszi trágyázást, egy célirányosabb, növény fejlődési stádium igényéhez igazodó kijuttatás kell, hogy leváltsa. A program kultúránként javaslatot tesz ezekre a kritikus időpontokra, fejlődési stádiumokra, de a szaktanácsadó feladata eldönteni, az ésszerű, gazdaságos kijuttatás időpontját és módját.

Mit tud még a program?

- Műtrágya adatbázis kialakítása. Választási lehetőség, hogy mely műtrágyákból válogasson a P/K arány alapján a műtrágyaféleség kiválasztásánál. A választás elmenthető és tervezésnél előhívható.
- Táblák talajminta eredményeinek átlagolása, számtani és táblaátlag, kiugró érték szűrése. A talajvizsgálati adatok automatikus behívása.
- A talajvizsgálati eredmények kiértékelése több módszerrel. Beépített alap a MÉM NAK műtrágyázási irányelvek alapján kidolgozott határértékek a talaj tápanyag-ellátottságára. Ezt a szaktanácsadó módosíthatja, vagy új határértékeket vihet be a programba, melyet elmentve a későbbiek során alkalmazhat.
- A talajvizsgálati eredmények szöveges kiértékelése a megadott ellátottsági kategóriák alapján (külön értékelő lapon is).
- Javaslat tétel a kijuttatandó hatóanyagok megosztására időben és fejlődési stádiumokra vonatkozóan (3. ábra).
- Javaslat a műtrágya féleségére és mennyiségére. Tápoldatozás esetén, a víz mennyiségére és a tápoldat koncentrációjára is. (4. ábra)
- Végül egy úgynevezett Szaktanácsadási lapot készít táblánként, ami a termelő a számára összes lényeges információt tartalmazza. (5. ábra)
- A program tartalmaz egy külön menü részt is, mely minden parcellára átlagminta alapján, vagy parcellán belül a talajminták vizsgálati eredményei alapján, a fent leírtak szerint gyors számítást végez a választott kultúrákra, termésszintekre kijuttatandó NPK hatóanyag mennyiségekre. Így vetésterv változás esetén is kéznél van a kiszórandó hatóanyag mennyiség, vagy precíziós kijuttatás is megvalósítható.

A szaktanácsadói program lehetőségeit kihasználva elemzést készítettünk az AKG programban résztvevő partnereink talajvizsgálati eredményeiből. 7234 darab talajminta eredményét vizsgáltunk meg, melyek összesen több mint 35.000 hektárról szolgáltatnak adatot. Természetesen ez a minta nem reprezentálja az országos átlagot, mivel a partner gazdaságaink az átlagosnál jobb és igényesebb gazdálkodást valósítanak meg. Az egyes termőhelyi kategóriák megoszlása sem reprezentatív, mivel 4045 minta csernozjom, 680 darab barna erdőtalaj, 605 darab réti talaj, 1457 darab homok talaj (zömében meszes homok talaj) és 447 minta pedig a szikes termőhelyi kategóriába volt sorolható. Nézzük meg az eredményeket a MÉM NAK ellátottsági kategóriák szerint!

Kémhatás (1. ábra): Csak a réti és a barna erdőtalajoknál találtunk 7 és 10 %-ban erősen savanyú kémhatást. Az ilyen talajnál az erősen savanyító műtrágyák használata nem javasolt. A vizsgált területek többsége gyengén lúgos kémhatású volt, így számolnunk kell az egyes mikroelemek korlátozott felvehetőségével, még abban az esetben is, ha a talajban megtalálhatóak (relatív hiány). Szintén fontos megjegyezni, hogy célszerű ezeken a területeken olyan műtrágyákat használni, melyek foszfortartalma nagyobbrészt vízoldható.

Nitrogén szolgáltató képesség (2. ábra): A területek hozzávetőlegesen 20 %-a esett a kritikus igen gyenge, vagy gyenge kategóriába, a többség a közepes vagy jó besorolást kapott. A vizsgált terület 46,7%-a esett a jó és igen jó ellátottsági kategóriába.

Foszfor ellátottság (3. ábra): A vártnál kedvezőbb adatokat kaptunk, azonban jól megfigyelhető az egyes termőhelyek közötti eltérés. Különösen szembetűnő, a barna erdőtalajok, rosszabb és a csernozjomok az átlagnál jobb foszfor tartalma. Érdekes, hogy viszonylag jelentős az úgynevezett túlzott kategória is, ami felhívja a figyelmet, a talajvizsgálatok fontosságára, a mintavételek idejének helyes megválasztására.


Kálium ellátottság (4. ábra): A csernozjom és a barna erdőtalajok többsége közepes vagy annál jobb kategóriába sorolható. A réti, homok és szikes talajok mintegy 20 százaléka esett a kritikus igen gyenge, vagy gyenge kategóriába. A vizsgált terület 63%-a a közepes ellátottságnál jobb ellátottságú volt.


Cink ellátottság (5. ábra.): A területek több mint a fele cinkből nem megfelelően ellátott. A területek közel 50% meszes, illetve erősen meszes, ami gátolja a cink felvételét így a cink hiány kialakulásának a valószínűsége igen nagy a vizsgált területeken.

Kén tartalom (6. ábra Az adatok önmagukért beszélnek, átlagosan a vizsgált területek 75 százaléka kén hiányos, de ez az érték a csernozjom területeken megközelítette a 93 százalékot. Érdemes tehát kén tartalmú műtrágyát használni.

Toxikus elemek (7. ábra): A vizsgált területek nehézfémtartalma sehol sem haladta meg a törvény által meghatározott határértékeket, vigyázzunk rá, hogy ez így is maradjon.

Az eredmények alapján látható, hogy a Partner Gazdaságaink az országos átlagtól eltérően jobb NPK ellátottságú területeken gazdálkodnak, ami a tervszerű tápanyag-gazdálkodási gyakorlatunknak köszönhető. Gazdálkodásukban a továbblépést az egyéb makro- és mikro- elemek pótlása jelentheti. Érdekes kérdés, hogy a NPK tartalmak táblákon belül hogyan változnak, vagyis érdemes-e megvalósítaniuk a táblán belüli differenciált műtrágya kijuttatást? A kérdés megválaszolására 319 darab 40 hektárnál nagyobb tábla adatait elemeztük és megnéztük, hogy táblán belül mennyi, a legalább 10 hektár elérő terület nagyság, ahol a nitrogén, foszfor és kálium ellátottság 1, 2, 3, illetve 4 különböző ellátottsági szintbe esik (lásd 8. ábra). A vizsgált tápelemek tekintetében megállapítható volt, hogy a leggyakrabban 2 különböző ellátottságú kategóriákat találtunk egy táblán belül. Meglepően nagy volt a három eltérő ellátottsági kategóriával rendelkező táblák száma, és viszonylag kevés volt a homogén, tehát egy ellátottsági kategóriát tartalmazó terület, annak ellenére, hogy a vizsgált mintában a csernozjom talajok többségben voltak, melyeknél általában kisebb heterogenitás várható. Viszonylag jelentős volt az igen heterogén, tehát 4 ellátottsági kategóriát tartalmazó területek nagysága is. Mit is jelenthet ez a gyakorlatban? Egy 10 tonnás kukoricánál például egy ellátottsági kategória változás hozzávetőlegesen 20-25 kg foszfor és kálium hatóanyag különbséget jelent, tehát egy 8-24-24 összetétellel számolva 100 kg/ha-os műtrágya kijuttatási eltérést tesz indokolttá. Természetesen az összes műtrágya felhasználásunk nem lesz sem több, sem kevesebb mintha a tábla átlagok alapján adtuk volna ki a műtrágyát, de jóval hatékonyabb lesz, hiszen figyelembe tudjuk venni a táblán belüli eltéréseket is. Elemzésünk alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy csak a táblaátlagok alapján nem lehet megfelelően jellemezni egy terület tápanyag-ellátottságát, valamint kijelenthető, hogy a vizsgálatba bevont mintegy 35.000 hektáron érdemes lenne megvalósítani a táblán belüli differenciál műtrágya kijuttatást, vagyis a precíziós tápanyag-utánpótlást.
 



Elgörbítettük az egyenest

Kezdőlap | Magunkról | Szolgáltatások | Termékek | Szakcikkek | Partnerek | Referenciák | Ügyfeleinknek | Szaktanácsadás | Kapcsolat

Agroforce International Kft. © 2010 Minden jog fenntartva!